Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mata Hari

2005. augusztus 24.

A Magyar Nemzet tudni vélte, hogy a kémkedés miatt állítólag az ország elhagyására késztetett házaspár hölgytagja intim kapcsolatban állt több volt és jelenlegi magyar miniszterrel, illetve más magas rangú kormányzati tisztségviselővel. A lap értesüléseivel ellentétben kiderült, a Szatmári házaspár jelenleg is Magyarországon él, sőt a férj nemrég kapott letelepedési engedélyt. A Szabadság által telefonon megkeresett Szatmári Tibor elmondta: egyáltalán nem reagál a közöltekre mindaddig, ameddig a cikk szerzői nem nevesítik őt és feleségét. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla, illetve Takács Csaba ügyvezető elnök egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy még december–január folyamán lemondtak Szatmári Tibor szolgálatairól. A Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) újságírói kérdésre azt nyilatkozta, hogy a szabályok értelmében nem nyilatkozhatnak újságokban megjelent hírekről. Az ügyben illetékesebb Külföldi Hírszerző Szolgálat (KHSZ, SIE) képtelenségnek nevezte a Magyar Nemzetben megjelenteket. A román sajtó röviden ismertette a néhol kémbotránynak, néhol meg hírlapi kacsának tűnő esetet, az egyik lap viszont egyenesen „A romániai Mata Hari” címmel írt cikket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kémsztori, vagy hírlapi kacsa? Az egyik érintett nyilatkozik a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./ A Nemzetbiztonsági Hivataltól és az Országgyűlés ellenőrző bizottságától kiszivárgott értesülés Erdélyben tulajdonképpen fél éve közbeszéd tárgya, írta a Krónika munkatársa. Szatmáriék természetesen cáfolják a kémkedés vádját. Szatmári Tibortól nem meglepő ez a fajta hozzáállás: öt évvel ezelőtt homlokegyenest másképp indokolta lemondását feletteseinek és a nyilvánosságnak, mielőtt elment volna az elnöki hivatalból. Az erdélyi közvéleménnyel azt tudatta, belefáradt Tőkés László bírálataiba, Markó Béla előtt pedig az elnöki hivatalban általa tapasztalt titkosszolgálati és kommunista módszereket fedte fel. Mindez kínosan érinti az RMDSZ-t és annak elnökét, Markó Bélát. Ha ugyanis a házaspár valóban kémkedett, akkor ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlamenti bizottság RMDSZ-es tagja nem jut megfelelő információhoz. /Rostás Szabolcs: A mi kémsztorink. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

2005. augusztus 25.

Kémkedett-e Szatmári Tibor és felesége a román titkosszolgálatnak? A gyanú alapos, a magyar hivatal vezetője, Tóth András nem nyilatkozik, nem nyilatkoznak – értelemszerűen – a román testvérszervezetek sem (SRI, SIE). Szatmári Ildikó elcsábította a Határon Túli Magyarok Hivatalának robusztus elnökét, s intim kapcsolatokat ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel is. Fölmerül a kérdés: Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlament RMDSZ-es tagja mit tudott erről? Miért kémkedik egy NATO-ország egy másik NATO-országban, ez nem kérdés, ez tény. Bálint-Pataki tagadta a vádat. Még viccesebb Hiller István tagadása, kijelentette, az ő zsánere a szőke, zöld szemű hölgy – amilyen a kedves felesége –, míg Ildikó, ahogyan hallja: fekete. Szatmári Tibor is megszólalt: az egész rágalom. /Bogdán László: Közélet: Ildikó, a román(iai) Mata Hari. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

2005. szeptember 2.

A mi Mata Harinkat Mucuskának hívják. A Szatmári házaspár Erdélyből települt át, állítólag a Román Hírszerző Szolgálatnak dolgoztak, a nő – Mucuska – több mint bizalmas kapcsolatba keveredett néhány politikai nagymenővel, a férfit Markó Béla többször is a szövetség magyarországi nagykövetének ajánlotta be a székesfővárosban, írta Oláh István. A kémhisztéria előállt, az is igaz, a történet valószínűségéhez sem fér kétség. A szekusdosszié fantomja is kísért, újabban magát Markót támadja egy bukaresti román lap, azt állítva, hogy marosvásárhelyi lapszerkesztőként jó kapcsolatai voltak azzal a szekus tiszttel, akit ráállított a hatalom. /Oláh István: Heti híres. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 2./

2005. szeptember 8.

A kémhistóriát a sajtó igen szellemesen hol Mucusgate-nek, hol Mata Hari-sztorinak nevezi, írta Simon Judit, az Erdélyi Riport munkatársa, aki elvetette az egész kémügyet és Tőkés László püspök felelősségéről írt. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ugyanis írásában Gálszécsi András valamikori titoknokra hivatkozva azt állította, hogy „a határon túlról bevándorlók körében bőven találhatók ügynökök, kémek, besúgók”. Az újságíró szerint ezzel a püspök gyanússá tett minden olyan anyaországba áttelepült határon túli magyart, aki magasabb beosztásba jutott, továbbá az RMDSZ és annak elnöke ellen emelt szót, „akit eddig is támadott”. Az újságíró hitet tett az RMDSZ vezetői és tevékenysége mellett, mondván „az RMDSZ nehéz alkuk, kompromisszumok, kemény kiállás, rengeteg munka árán többet ért el az erdélyi magyar közösség számára Bukarestben, mint bármennyi lángoló szónoklat Budapesten.” /Simon Judit: Tőkés és a Mucusgate. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), szept. 8./

2012. augusztus 9.

Keresztyén ifjúsági fesztivál
Augusztus elején másodszor szervezték meg Szovátán a Válts irányt! keresztyén ifjúsági fesztivált az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) szervezésében. A négynapos rendezvénysorozatnak a fesztiválozni vágyó keresztyén fiatalok számára a Patakmajor kemping csodálatos, megnyugtató környezete biztosított helyszínt.
A Válts irányt! fesztivál második kiadásának mottója az újratervezés volt. Párhuzamosan zajló rendezvények voltak több sátorban, így mindenki választhatott a színes programok közül. A szervezők törekedtek az idén olyan előadásokkal feltölteni a programkínálatot, amely lehetőséget nyújtanak a lelkiekben való fejlődésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra, sőt akár tanulásra is, és rávilágítva életünk hibáira serkentő hatással vannak az újratervezésre. A Függőleges iMAsátor lehetőséget adott a lelkiekben való elmélyülésre, míg a magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) kávéháza lehetőséget biztosított egy kávé vagy finom gyümölcslé, szörp melletti beszélgetésre, ismerkedésre. A fősátor, a LIKE sátor előadásoknak, az Egyetemi sátor filmnézéseknek is otthont adott. Az Erdély Mentőcsoport sátránál a fiatalok megismerhették a mentősök munkáját, de elsősegélynyújtást is tanulhattak a sátorba betérők, illetve figyelemmel kísérhették a képzett mentőkutyák feladatát, képességeit. A cserkészsátorban cserkészettel ismerkedhettek, valamint akadályversenyre is sor került a cserkészek szervezésében. Alternatív programok is várták a fesztiválra betérőket korosztályra hangolva: a gyerekekkel a KOEN sátorban foglalkoztak, míg a barkácssátorban számos lehetőség biztosította a kreativitás, és a kézügyesség kipróbálását. A nagyobbakat focibajnokság, ládamászás, tábortűz, gitárestek és buli várta. A nagyszínpad zenei kínálata tematikus volt. Csütörtökön este erdélyi keresztyén zenekarok dicsőítették a közönséggel az Urat. Fellépett a régeni Sófár, a marosvásárhelyi Sola Fide, az Adonai Band, az After Five, és a Reménység. Pénteken a világi zenekaroké volt a főszerep, a marosvásárhelyi Mata Hari és a magyarországi Hot Jazz Band zenekaroké. Szombaton ismét a keresztyén zenekaroké volt a szolgálat, a Worship Team, az est fénypontjaként Pintér Béla. Megható és rendhagyó pillanat volt, amikor Pintér Béla fellépését követően a már többször visszatapsolt zenekarnak a közönség énekelt ifis dalokat, A szeretet nem fogy el sosem című közismert dallal kezdve.
Az idén 1450-en látogatták meg a fesztivált, melyből több mint 400-an regisztráltak benti szállásra vagy sátorba, így a rendezvény teljes ideje alatt jelen voltak. Ezekben a napokban négy különböző, többnyire világi, ifjúsági fesztivál zajlott egy időben, de ennek ellenére szerte Erdélyből jöttek résztvevők egyedül, csoportosan, vagy akár családdal, az ötéves gyerekektől a 60 évesekig változatos közönséget alkotva.
– Ez hiánypótló fesztivál, amely azért jött létre, mert annak ellenére, hogy minden vallási-ifjúsági szervezet megszervezi ifjúsági táborait, nincs egy nagy, nyitott ökumenikus jellegű rendezvény és ennek szerettünk volna eleget tenni – mondta Dancsuj Annamária programkoordinátor. Áhítatokon minden sátor megtelt, és az előadásokon arányosan oszlott meg a közönség. "Jó volt látni, hogy a Pintér Béla-koncertre nagyon sok ember eljött, és tömegeket mozgatott meg" – mondta a programkoordinátor.
Az idei Válts irányt! ökumenikus istentisztelettel és úrvacsoraosztással zárult. Záróakkordként a gyülekezet, több száz ember, egymás kezét fogva együtt énekelt, búcsúzott. A résztvevőkkel való beszélgetések során kiderült, hogy volt, akinek változást hozott életében ez a fesztivál, rátaláltak Valakire, elmélyültek hitben, és volt, aki itt tért meg. A szervező csapat is újratervezi életét, úgy döntöttek, hogy ezt a fesztivált ezentúl kétévente fogják megszervezni, ezzel teret engedve, és az erdélyi keresztyén ifjúságot bekapcsolva a magyarországi Csillagpont ifjúsági találkozóba. Harasztovics Arnold
Népújság (Marosvásárhely)

2016. március 11.

Gyógyító lélek
Gocz Elvira útja
Kovászna városnak talán nincs is olyan lakosa, aki ne hallotta volna legalább egyszer Gocz Elvira nevét. Életét a gyógyításnak szentelte, államférfiak, magas rangú katonatisztek, neves művészemberek ápolójaként ismerte meg a világ, és így figyelt fel rá – az Elvira asszony gyermekkorában még nagyközségnek számító – székely szülőváros is, ahonnan háborús nővéri végzettséggel rendelkező fiatalasszonyként a hatvanas években távozott. A XXI. század első évtizedében tért haza felkarolni az elesetteket, támogatni a város egyházi és világi intézményeit. Története igazi Hamupipőke-mese lenne – a nincstelen, árva lány felülemelkedése sorsán, amelybe éppen a körülötte élők kényszerítették –, ha nem villannának fel benne az utolsó percig a hétköznapi valóság sokszor komor kulisszái, és nem maradna el a boldog végkifejlet. Gocz Elviránál erre nem kerül sor, hiszen fiát, akiért az emberfeletti próbatételeket is vállalta, elveszíti a történet végén.
A különleges életutat Gyila Sándor fizikus, a Háromszék napilap munkatársa örökítette könyvbe. A titokzatos kovásznai asszony című, 2013-ban kiadott művet várhatóan idén ősszel Marosvásárhelyen is bemutatják. Több száz vásárhelyit azonban már március elején, a nyugdíjasok nőnapi ünnepségén megérinthetett Gocz Elvira különleges személyisége. A gyógyítás ajándéka mellett énektudásával is kiemelkedő asszony, az egykori monte-carlói tehetségkutató nyertese – akit hét nyelven éneklő Marylin Monroe-hasonmásként is emlegettek, amikor éppen nem az új Mata Harit, a kémnőt látták benne – a kikapcsolódni vágyó időseket ajándékozta meg dalaival. Szerkesztőségünkben tett látogatása, rövid beszélgetésünk talán ez után az élmény után még inkább számot tarthat sokak érdeklődésére.
– Drágám, én három évtizeden át aranytányérból ettem. De ez mit sem számított nekem, hiszen annak idején, kislányként három krumplival a zsebemben indultam útnak. Későbbi életemben csak az volt a fontos, hogy segíthessek, gyógyíthassak. Ez az én küldetésem – foglalta össze Elvira asszony pillanatok alatt a hihetetlen mélységekkel és magasságokkal teli élettörténetet. Jellegzetes francia akcentusával először a gyermekkoráról szólt, azt a pillanatot idézte fel, amikor évekkel édesanyja halála után, nyolcévesen, munka közben, a házuk udvarán meghallotta az égi biztatást: ne sírjál, mert én mindig veled leszek.
Tizenkét éves volt, amikor három sült krumplival a zsebében elszökött otthonról. Részeges apja elől menekült, aki lopásra kényszerítette, és egyszer úgy megverte, hogy kórházba került. Szentgyörgyre vitte a vonat, szolgálónak állt. Szerelmek, házasságok, veszteségek váltották egymást Gocz Elvira életében, volt idő, amikor szövőgyári munkásként dolgozott, közben Moszkvában háborús nővérképző iskolát végzett.
Kettesben a Golgotán
1966-ban következett a nagy fordulat. Harmadik házasságából, az asszonyát női mivoltában megalázó, rendszeresen bántalmazó repülőstiszt férj elől pár éves fiacskájával Nyugatra menekült. A kommunista Romániából érkezett, magát menekültnek vallott tisztfeleséget Olaszországban kémnek nézték. A trieszti menekülttáborban heteken, hónapokon át kínozták. Kibírta. Megtanult olaszul, és nővérként kezdett dolgozni. A következő állomás Párizs volt. Kisfiával a februári hóban gyalogosan vágott át az Alpokon. Francia földön emigráns nővérként dolgozott, közben kabarékban énekelt, és, hogy gyerekét eltarthassa, takarítói munkát is vállalt. Már franciaországi letelepedése elején jótékonysági munkára is jelentkezett a Francia Vöröskeresztnél, később pedig a Medecins du Monde szervezetnél. Tíz év múlva kapta meg a francia állampolgárságot. Ezt követően, egy ausztráliai turnéról visszatérve egy álláshirdetésből értesült arról, hogy az angol királyi házhoz ápolónőt keresnek. 160 jelentkező közül választották ki. Tíz évig gondozta a windsori hercegnőt, élete végéig mellette volt.
Az emberiség legjobb szolgálója
A hercegnő halála után sorra nyíltak meg Gocz Elvira előtt a világ különböző tájain élő hírességek otthonába vezető ajtók. A volt francia államelnök, Mitterrand családja, Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár, a kuvaiti királyi udvar, a Rothschild család, Mihály román király, egy spanyol hercegnő, híres színészek, színésznők – közöttük Sophia Loren –, írók, üzletemberek bízták rá testi, lelki egészségük védelmét. Az 1989-es romániai forradalom kitörésekor ott hagyta kuvaiti állását, és csatlakozott az Orvosok Határok Nélkül szervezethez. December 22-én érkezett Romániába, a lövöldözések közepette hozta a segélyeket és biztosított orvosi ellátást a sebesülteknek, később pedig, Kuvaitba visszatérve, jótékonysági műsorokban szerepelve kért segítséget a nélkülöző gyerekek számára. Elvira asszony munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, 1978-ban Párizsban vehette át a Tisztikereszt az Emberiség Legjobb Szolgálóinak kitüntetést, a kuvaiti nemzetközi nőegylet is értékes emléktárggyal jutalmazta munkáját.
Az új évszázad első évtizedében tért haza Kovásznára, ahol a kiválasztottak nagylelkűségével "szórta" a pénzt, a református, a katolikus, az ortodox egyházat, az iskolákat, egy óvodát, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthont, a városi, majd a szívkórházat és a mentőállomást is adományokkal segítette, és ő finanszírozta a városközpontban található borvízforrás fölötti monumentális építmény létrehozását is. 2005-ben Kovászna díszpolgárává választották, azóta is legtöbb idejét szülővárosában tölti, bár egészségi okokból mindegyre Párizsba kell utaznia.
A kalandos életút egyes állomásait – a trieszti megpróbáltatásokat, a franciaországi újrakezdést, a hírességek közelében töltött időt – felvillantó beszélgetés végén azt tudakoltam Elvira asszonytól, hogy melyik páciense maradt meg legélénkebben az emlékezetében, és ha elölről kezdhetne mindent, megpróbálná-e másként alakítani a történéseket.
– A legnagyobb feladat a Fehér Házban várt rám. Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár Mexikóban kellően meg nem sütött csirkétől szalmonellát kapott, őt kellett kezelnem. A későbbiekben az étrendjét, táplálkozási szokásait is átalakítottam. Olyan tanácsokkal láttam el, amelyeket a mai napig igyekszem mindenkinek átadni. Egyrészt arra szoktattam, hogy naponta nem háromszor, hanem ötször kell étkezni. Pérez de Cuéllar azt fogyasztotta, amit én, persze, én előtte mindig megkóstoltam az ételt. Ugyanakkor azt tanácsoltam neki, hogy minden reggel igyon meg egy nagy bögre meleg vizet citrommal… Meggyőződésem, hogy patikában kapható gyógyszerek nélkül, természetes gyógymódokkel sokféle betegség megszüntethető. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a világon nagyon elterjedt a patkóbélrák. Van egy receptem, ami ez ellen kitűnően véd. Azt szeretném, ha ezt majd a vásárhelyi közönség is meghallgatná, lejegyezné… Az előbbi kérdésére visszatérve, nem tudom, hogy másként tennék-e valamit, ha újrakezdhetném az életem. De az biztos, hogy mindenképpen gyógyítanék…
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

2017. január 22.

Román „sajtó”: Trump és Putyin együtt rúgják fel a trianoni egyezményt
Őrület! Trump első dolga Erdély elszakítása lesz Romániától, sőt, addig már nem is kell olyan sokat aludni. Február 15-én Budapesten landol az Air Force One, de közben Putyin Orbánnal már szépen előkészíti a Nagy Tervet. Álhírek a javából, klikkek ezrei Romániában. Röhögjünk.
Nincs az az álhír a jelek szerint, ami nem jövedelmezne még mindig, főleg, ha az Egyesült Államok elnöke is szerepel benne – állapíthatjuk meg csak az elmúlt napok román terméseit áttekintve. Pillanatnyilag futótűzként terjed (persze, a Facebookon), hogy februárban nagyhatalmi játszmák színtere lesz Budapest, ahol Vlagyimir Putyin orosz- és Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktor miniszterelnök asszisztenciája mellett újrarajzolják az európai érdekszférákat, mi több, elszakítják Erdélyt Romániától.
Íme az ördögi terv a főleg like-vadászatra szakosodott dcnews.ro portálról, bizonyos Alexandru Cumpănașu tollából, akit román újságíró-körökben is csak egy pofátlan csúsztatóként tartanak számon:– február másodikán Vlagyimir Putyin Magyarországra látogat
– tizenhárom nappal később az elnöki tisztségébe már beiktatott Donald Trump is felkeresi Budapestet – miután a magyar főváros „hirtelen világpolitikai csomóponttá nőtte ki magát”.
A szerző szerint „az amerikai elnök ma a világ tulajdonképpeni ura, akinek olyan ellenségei és partnerei vannak, mint a jelentős anyagi és politikai tőkével bíró Kína, Németország, Franciaország, Mexikó, India és Brazília”. Cumpanasu úgy véli, ezért is jogos a kérdés, hogy könyékig a hazai belpolitikai, valamint nemzetközi válságban (például az amerikai-kínai nyilatkozatháború idején) miért keresi fel Trump a Románia felét alig kitevő Magyarországot, a nem létező magyar GDP-ről és haderőről nem is beszélve?!”.
Persze, kapunk választ is a „jogos kérdésre”, naná! Kiderül, hogy Magyarország már rég lefőzte a diplomáciában, nemzetközi intrikákban és hírszerzésben egyébként nem labdaszedő románokat:„Februártól ÚJ IDŐSZÁMíTÁS kezdődik Európában. Putyin Budapestet (leglojálisabb EU-s partnerét) választotta a kontinens ismételt felszabdalásához helyszínnek. Ugyanakkor Trump ugyanoda és majdnem azonos időben tervezett látogatása azt jelenti, hogy az amerikai elnök elfogadta riválisa helyszínválasztását Európa feldarabolásához, amelyet majd kettejük személyes találkozóján véglegesítenek (tanácsadóik nyilatkozatai alapján). Ilyen módon Orbán Viktor és Magyarország felpörgeti a Nagy Tervet, főleg, hogy most a rendelkezésére áll minden hozzávaló, továbbá a kellő támasz országa revizionista ambícióinak megvalósításához. Ő pedig csak Erdélyt és Románia meggyengítését fogja kérni a két nagytól. Történik mindez Putyin törekvéseivel totális összhangban, miközben Trumpnak nem áll érdekében az ellenkezés. A republikánus magyar lobbi óriási, felépítése pedig rendkívül ambiciózus módon hosszú ideig tartott a Mata Hari-módszerrel”.
Eddig – és még tovább – tart tehát Cumpanasu agymenése, amit aztán rögtön átvett egy másik, amolyan mindenegybenblog-jellegű honlap is, ahol a szerzőnek, a legdákabb filmproducernek és bloggernek, Daniel Roxinnak is ama bizonyos néhány nap üt rögtön szöget a két füle közti teret kitöltő fűrészkorpába. Ez olvasható tőle a cunoastelumea.ro honlapon:
„Egy kis ország, amelynek Romániánál sokkal kisebb a lakossága és a hadserege, Oroszország és az Egyesült Államok érdekzónája lett Európa keleti részén. Nehezen érthető ugye, hogy a világ két legnagyobb katonai hatalmának vezetői alig pár napos eltéréssel pont ezt a kis országot akarják felkeresni?” – teszi fel a kérdést Roxin, majd velős geopolitikai elemzéssel magyarázza mindezt. „Magyarország az Orosz Birodalom egyik legfontosabb európai hídfőállása, Donald Trump pedig meg akarja változtatni az Egyesült Államok külpolitikáját, Orbán meg olyan vezető, akinek a diskurzusa bizonyos irányokban, főleg a migráció tárgyában, azonos az amerikai elnökével. Mivel pedig térségünk mindig alkudozás tárgya volt a nagyhatalmak között, és Magyarország mindig is kihasznált minden alkalmat a revizionizmusra, ezért rendkívül kellemetlen meglepetésekre számíthatunk! Ne feledjék, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövete a székely lobogóval pózolt, chisinaui kollégája pedig Moldova Romániával való egyesülését szorgalmazta. Mi több, Putyin elnök Igor Dodon moldovai államfőnek egy, a Nagy Moldovát ábrázoló térképet ajándékozott, amely romániai területeket is magába foglal”.
Lehetne még folytatni mindkét ámokfutást, de nézzük a tényeket is:
– Vlagyimir Putyin valóban Budapestre látogat, és valóban február másodikán.Donald Trump nem jön – legalábbis egyelőre és belátható időn belül – Magyarországra.
– Senki nem beszélt arról, hogy az új amerikai elnök Budapestre készülne – nem nyilatkozott erről sem ő, sem semmilyen tanácsadója, de még a szabója sem.
– Orbán Viktor ellenben készül Washingtonba, személyesen Donald Trump hívta meg – erről a kormányfő karácsonykor nyilatkozott a Világgazdaságnak.
– Hans Klemm, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete, csak ártott, mint használt a székelységnek, és ezerszer megbánta az említett fotót – erről a Magyar Hírlapban hosszasan értekeztem.– Igor Dodon valóban kapott idegesítő térképet Putyintól.
A két idézett írás együtt mintegy tízezer megosztást produkált a Facebookon – az egyszerű románok közül már megint ennyivel többen nem fogják a székelyeket szeretni. Autonómiát viszont aligha fognak a székelyek kivívni maguknak a románok megnyugtatása nélkül.Kristály Lehel
stux.hu
Erdély.ma



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998